Nem figyel rád a pasi?

Gondolom, neked is sokszor feltűnt, hogy nem figyel rád a párod. Jobbik esetben úgy tesz, mintha érdekelné, amit mondasz, rosszabbikban még csak úgy sem tesz. Girhes vigaszul annyit elöljáróban, hogy nem csak a barátnőjére nem figyel.

Őskáosz, vagy amit akartok! Itt van például mindjárt a környezete. Női szemmel nézve egy legénylakás maga a megelevenedett rémálom. Hetekig lehúzott redőny, ruhahalmok, cd- és könyvrakások, tavaly felállított ruhaszárító tavaly kiakasztott, de azóta a divatból kiment vagy összement pólóval. A lefagyott hűtő külön tanulmány lehetne az ÁNTSZ-nek, ehető étel semmi. És ez még semmi: a tornacipőt együtt mossa az ingével, és hajlamos a mosogatóronggyal feltörülni a konyhakövet. A sarokban pókok, bábok. Szóval romantikus légyottra, szerelmi fészekre tökéletesen alkalmatlan a hely. Jajj, mekkora kupi van! Ha hölgyvendége érkezik, és érző lélek a pasi, meggyújt egy teamécsest, de ha nincs odahaza, az sem baj, nem zavartatja magát, fesztelenül viselkedik. A nők ezen borzonganak, a férfiak pedig nem értik, hogy az élet annyi fontos, izgalmas dolga helyett miért az egyik leglényegtelenebbe csimpaszkodnak bele a nők: a rendbe. Kiviszik a tányért, és ha nem figyelünk – márpedig nem figyelünk –, el is mosogatnak. Ez persze jól esik, kicsit szabódunk, hogy nem kellett volna, de aztán ennyiben maradunk. Bár talán jó ez így, mert a rendetlen férfinél egy rémesebb van, a rendszerető. Képzeljétek el az alábbi jelenetet: megérkezel a pasi lakásába, fel van porszívózva, a dohányzóasztalon rend, sehol egy spagettis tányér, be van ágyazva, a szekrényben vasalt, szín szerint hajtogatott ingek. Ugye rémálom? A nők pedánsabbak. Lakásuk gyönyörű, virágok is vannak, melyeket hiába is keresünk a férfinál. Büszkén mutatják meg mosógépüket, vagy az új edényfogót. Ha belépünk lakásukba, kimentik magukat a rendetlenség miatt – pazar rend van -, görcsösen pakolnivaló után néznek. Majd tíz gyertyát gyújtanak, és megkínálnak húszféle teáik egyikével. Aztán még előkerül ez-az. Miért ez a különbség? Venni, venni, venni... A bevásárlás sem a szívünk csücske. Vannak nők, akik napokkal előre betervezik a bevásárlást, mintha víz mellé mennénk héderezni, s ha nem is készítenek listát, agyban jól kitervelik, mit fognak vásárolni. A vásárlás kezdetét követő tizedik percben a pasin apátia lesz úrrá, tétován követi a nőt a bevásárlókocsival. Nekem nem is kell idáig elmennem. A gondolatra is nyilallást érzek, hogy szombaton a drága hétvégémből egy fél napot áldozzak egy bevásárló körútra valahol a város határában. Mondjuk, én speciel felfogom, és kényszerből el is fogadom, hogy a megfelelő öblítő vagy paradicsom kiválasztása hosszú perceket vesz igénybe, de ebből az élvezetből szívesen maradok ki. És vagyunk még ezzel páran. Célirányosan megvásároljuk a leglényegesebb dolgokat, de a szabadidő eltöltésének más módjaira vágyunk. Hogy jön össze a két történet? Arra gondoltam, hogy vannak az életnek olyan gubancai, lásd takarítás, háztartás feltöltése, melyek kibogozása nem érdekli a férfiakat. Vagy alkalmasint a nőket. Lehet, hogy ez is biológia.